Mikor még terhes voltam, és végre megmozdult az én kislányom a pocakomban, annyira örültem...Bár először nem is voltam tisztában vele, hogy ez most a baba, vagy más.... De reménykedtem, hogy Ő az.... S tényleg ő volt.... Később ugyanis ugyanaz az érzés volt, csak sokkal erősebben.... Nagyon örültem neki... végre tényleg éreztem őt....
És amikor már nagyon rugdos...
Később aztán egyre erősödtek a mozgások..... Főként este, amikor lefeküdtem, akkor élte "fénykorát".... Mintha azt mondta volna, "Akkor most én jövök!" A terhesség vége felé néha pedig már szinte fájt, amikor a lábacskáját beakasztotta a bordáim alá..... Aztán szintén a terhesség vége felé már annyira ficánkolt, hogy 5 centis púpok nőttek ki a hasamból, ami persze az ő kis keze, vagy lába volt....
Csuklik az anyaméhben....
Néha úgy éreztem, mintha szabályszerűen rugdosna, szórakozásból.... De annyira ütemesen, hogy gondoltam, hogy ez valami más lehet.... Sejtettem, hogy csuklik, mert teljesen olyan volt. Néha fél óráig is eltartott....De igazából nem voltam benne biztos. Ráadásul a férjem is azt mondta, hogy "Persze.....:-)" és jót nevetett rajtam. Rá is hagytam, de tudtam, hogy ez valami hasonló...(milyen régen volt, pedig még csak két éves! )
... és azóta is sokszor
Azóta már tudom, hogy a babák csuklanak az anyaméhben, mert próbálgatja a levegővételt, és magzatvizet nyelnek.... A csuklás azonban nem minden babára egyformán jellemző, van, aki sosem csuklik.... Az én kislányom azóta is nagyon "csuklós"... főleg egy éves koráig volt az, leginkább akkor, amikor megnevettettük.... Azóta ennek is utána jártam, az pedig azért volt, mert az újszülötteknek még nem eléggé fejlett a rekeszizma, és az erőteljes mozgás, mint a nevetés ilyen hatást vált ki belőlük.....
Oszd meg barátnőddel, ismerősöddel, kismamatársaddal:
