Ti elgondolkodtatok már ezen? Hogyan alakulhat ez ki?....
Nézzük csak:
A pocakodban kifejlődik egy petesejt, ami pontosan meghatározott időközönként megérik, s kvázi 4 hetente lehetőséget kapsz arra, hogy babád lehessen...
Majd jön egy (emberek esetében ugyebár) férfi, aki a saját sejtjeit rendelkezésedre bocsájtja ahhoz, hogy a Te sejteddel együtt, azzal egyesülve 9 hónap alatt kifejlődjön egy pici lény.
Abba már bele sem tudok gondolni, hogy egyetlen sejtből hogyan tud kifejlődni annyiféle, különböző működésű, felépítésű másik sejt.... És az az egy sejt pontosan tudja, mit kell tenniük a belőle kialakult többi sejteknek, és meg is mondja nekik, mit tegyenek...... Na jó, ez már tényleg nagyon felfoghatatlan számomra...
Szóval kifejlődik a baba, majd jön a születés... Hát ez szintén egy csoda... (Hogy miért indul meg a szülés, azt azt hiszem, a mai tudomány még nem tudja pontosan) Szóval a szülés is pont úgy van "kitalálva", hogy a baba kellő nagy és fejlett legyen ahhoz, hogy életbe maradjon, ugyanakkor a nőknél is határokat súrol, ami még éppen elviselhető fájdalom számukra. Egy férfi pl. ki sem bírná azt a fájdalmat.. De akkor jön megint a természet, és szülés közben olyan hormonok szabadulnak fel, ami azért elviselhetővé teszi a szülés folyamatát.... Mikor én szültem, egy szülésznő azt mondta, hogy szerencsére az agy nem emlékszik a fájdalomra, magát az érzést nem tudja felidézni, csak arra emlékszünk, hogy fájt...hiszen akkor már rég kihalt volna az emberiség.. Hiszen nincs olyan nő, aki (éppen újra átélve azt a fájdalmat) az első baba után vállalna még gyermeket... Hát ez is a természet....
Csoda hát, ha vannak olyan párok, akik meddőséggel küzdenek? Ebben a bonyolult folyamatban létezhetetlen, hogy ne akadjon egyszer-kétszer valami kis hiba, és máris nem olyan egyszerű a terhesség... Elég pl. ha nem pontosan négy hetente érik meg a petesejt, és a nő máris tanácstalan a peteérés időpontját tekintve...És mondjuk jöhet a lombikprogram... Vagy ha a baba fejlődése folyamán a sejtek az információt nem megfelelően adják át.... Vagy ha pl. túl nagyra nő a baba... a természetes szülés már szóba sem jöhet... stb, stb.
Ti elgondolkodtatok már ezen, és hálát adtatok azért, hogy olyan szerencsések vagytok, akik azok közé tartoznak, akiknek lehet saját kisbabájuk, és nem kell megküzdenetek a gyermektelenség érzésével, (ami szerintem elviselhetetlen fájdalom egy nő számára, aki vágyik egy saját kisbabára...)
Hát este ezen törtém a fejem, és gondoltam megosztom veletek...
Szia!
VálaszTörlésEgyetértek! Most várom az első babánkat, és ez az első terhességem, szóval keveset tudok még, de azt pontosan tudom, milyen szerencsések vagyunk! Minden nap eszembe jut, (főleg a rosszulléteknél vígsztalom magam...) hogy mekkora csoda, hogy egyáltalán megadatott ez az érzés; ráadásul azonnal sikerült, amikor elhatároztuk!
Hihetetlen, hogy ezt a komplex rendszert, ilyen tökéletesen felépítette a természet, és mennyi apró csoda kell ahhoz, hogy egészséges gyermeknek adjunk életet!
Ezért csak hálásak lehetünk!
PR